Pontyok nyomában Markazon

Írta:Gajdos Anikó, Fotó:Balogh István, Grafika:Vitéz Zoltán

Vigyünk Mindent

Úgy gondolom, sok pontyhorgász vágyik egy igazi „vadvíz” meghódítására, kihívásokkal teli pályára, kipróbálni az ismeretlent. Így volt ez velem is, amikor meghívást kaptam egy kedves barátom vízparti telkére, Markazra. Ez a csodálatos tó a Mátra déli lábánál fekszik, 154 hektár igazi felfedezni való. Még a 70-es években itt legelő volt, kutakkal, egy kis faluval, amit később elárasztottak, így lett a visontai hőerőmű hűtőtava. Voltam gondban, milyen felszerelést vigyek egy ilyen vízre, így hát úgy döntöttem, hogy elviszek mindent, match, feeder, bojlis botok. Késő délután érkeztem, egy gyors terepszemle után már raktam is össze az állványt, a bojlis botokat, hosszan feltekerve orsójukat fonott előkével a kagylók ellen. Durván 300 méterre, egy akadó sor és kagylópad elé volt elhelyezve egy bója, amit a barátaim már 3 napja etettek. Mivel rengeteg a törpeharcsa, így a kedvenc bojlimat (Natural Classic – Magyar Kolbász) jól kiszárítva tettem fel és mindig jól megsóztam a mellé beszórt golyókat.

Adrenalin Bomba

sor. Mivel ezek a halak még nem láttak horgot teljes erőbedobással dolgoztak, karom lezsibbadt mire sikerült megszákolni. 5,2 kg-ot mutatott a mérleg, kezdésnek nem rossz.
Még 20 perce sem pihenhettek bent a botok, amikor „felvisított” a jelzőm, rohannom kellett, mert őrületes tempóban pörgött le a zsinór és ott volt nem messze az akadó

Az éjszaka harcosa

Egy kellemes parton töltött beszélgetős, evős-ivós este után mindenki nyugovóra tért a sátrába. A hajnali csendet jelzőm ismételt „visítása” törte meg, amire nem lehetett nem felébredni. Mire mindenki előbújt én már harcban álltam. Ahogy a botot felemeltem, éreztem, hogy komolyabb ellenféllel állok szemben. Közel 30 perces fárasztás után mutatta meg magát a markazi öreg harcos. Csodálatos érzés volt kezemben tartani egy ilyen halat.

Feederre fel

Mivel napokon keresztül megfigyelhető volt, hogy délelőtt nincs kapás a benti bóján, úgy gondoltam megkeresem a halakat. Csináltunk a parttól 60-70 méterre egy kukoricás etetést, amire már reggel ráültem. Szépen megindult rajtuk a nagyobb testű dévér. Kezdeti kukoricás csalimat felváltottam 12-es red halibut pelletre és nem csalódtam, szépen megindultak a pontyok is. Megtaláltam őket! Igaz, csak kisebb testűek jöttek, 4 kg-ig, de igazi jó szórakozást nyújtottak.

A jó öreg bojli

izgő-mozgó törpét találhatott a horgán, vagy a bojli már rég le volt rágva. Mint ahogy már az elején említettem, érdemes a golyókat egy héttel indulás előtt szárítani és éjszakára minél nagyobbat, akár duplán, triplán felrakni. Nappali szórásnál használtam még etetésemhez illő Magyar Kolbászos CSL-t, ami eredményesnek bizonyult. A kolbászos-fűszeres íz mellett még működtek a májas, belachan, kagyló-szilva ízesítések is.
Estére mindig e módszer mellett döntöttem, ami a legtöbbször eredménnyel járt. Hagyományos szereléket használtam, amin a csalit közel hagytam a horoghoz, ez bizonyult jobbnak. Kikönnyített valamint lebegő csalinál nem jártunk sikerrel. Sózással eléggé jól távol lehetett tartani a törpeharcsákat, de csak egy ideig, ha a pontyok nem tartózkodtak az etetésen. Ezért fontos volt 3-4 óránként újracsalizni, újrahúzni, különben reggelre az ember könnyen egy

Ez aztán Match

Egyik reggel úgy döntöttem bemegyek csónakkal és lesúlyozom magam a külső bója elé egy 15 méterrel. Feltolós úszós szereléket készítettem, majd nekiiramodtam. Egy közepes etetés és egy háromnegyed óra múlva megjelentek az első dévérek, a végére már 1,2 kg-osat is sikerült fogni. Nagyon élvezetes horgászat volt! Amikor már azt hittem ennél jobb nem is lehet, hirtelen elmaradtak a kapások. Egy 20 perces csönd következett, amit egy kifekvő úszó tört meg és igen, megjött az első ponty! Méghozzá nem is rossz, 3 kg körüli. Innentől kezdve 12 db pontyot sikerült fognom, mivel 16-os damillal horgásztam, igen küzdelmes, élvezetes és izgalmas délelőttöm volt. Kora délután, olyan negyed kettő körül már pakolásztam a csónakban, hogy indulok be, amikor megint feküdni láttam az úszóm. Bevágást követően felszaladt bennem az adrenalin, mert még a csónakot is pörgette a hal, bő 40 perces fárasztást követően sikerült megszákolnom, 7 kg-ot nyomott.

Pontyparadicsom

Még utolsó napomon kiültem úszózni, ismét nem csalódtam. 13 db ponty lett a végeredmény, átlag 3,2 kg. Hogy a történet ne legyen olyan zökkenőmentes, mire már lesúlyoztam magam, észrevettem, hogy kint hagytam a merítőt. Így volt ám csak izgalmas a pontyfogás. 11 óra körül meg az jutott eszembe, hogy elfelejtettem magam bekenni naptejjel. Állva fárasztottam, és ahogy a halak körbe forgatták a csónakot, mint egy grillcsirke pirultam a napon, nem tagadom, voltak másnap problémáim. Ezek az „aprócska” hibák az 5. napon történtek, így betudtam a folytonos éjszakázásnak és a szakaszos alvásnak. Összesítve elmondhatom, hogy csodálatos 5 napot tölthettem a Markazi-víztározón, feederrel és matchbottal egymagam több, mint 30
db pontyot fogtam, 7 kg-ig, bojlival pedig több mint 10 db került horogvégre 12,5 kg-ig. Nagyon jól éreztem magam és remélem, még az idén visszatérhetek ebbe a „vadvízi” pontyparadicsomba.
Vissza
1/7
2/7
3/7
4/7
5/7
6/7
7/7
Hírlevél

Ingyenes horgász tippek és trükkökért iratkozz fel most, hogy mindig naprakész legyél...