Underground - A kezdet

Írta:Vitéz Zoltán, Fotó:Vitéz Zoltán, Grafika:Vitéz Zoltán

Réteg horgász vagyok

Többször megemlítettem már, hogy réteg horgász vagyok, ami többször konfrontációt eredményez, hol a vízparton, hol a közösségi portálon. Viszont azt gondolom ez vállalható, ha eredményül egy fiatal részeg horgászcsordát megállítok, ha egy sérült hattyút locsolnak egy vödör vízzel, amiért az nem megy el a stégtől. Összességében ez nem azt a célt szolgálja, hogy kielégítsem a konfrontációk utáni vágyamat, hanem pont az ellen próbálok tenni, amitől én réteghorgásznak definiálom magam. Nyilván itt halvédelmi, és értékrendi eszmékről van szó, de ebbe annyira mélyen nem is szeretnék belemenni, írásom témája nem is maga az eszmeiség megdefiniálása, hanem inkább az ebből a fogalomból megszülető termékcsalád az UNDERGROUND. A termék megálmodásánál valódi pontyhorgászokat szeretnénk megcélozni, azokat, akik kitartanak az elképzelésük mellett, akik hisznek saját tudásukban, kitartóak, és valódi bojlis horgászok. Nyilván egy ilyen horgász fő csalija a bojli, és nem a vödör számra belapátolt jó esetben főtt magvak keveréke. Olyan terméket álmodtunk meg, ami korrekt kiszerelésben tartalmazza a szükséges etető, és csalogató anyagokat. Az ízesítések minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egyediek, de erről majd később, ezt majd egy csak termékekkel foglalkozó cikkemben szeretném kifejteni. A lényegi része, amivel kapcsolódik a cikkemhez az új termékünk, hogy elsőként tesztelhettem a terméket, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt a számomra.

A Non-Stop és az Indicator...

Tehát a bojli amivel készültem az underground mixeiből készült bojli, de mivel forgalomba kerülés előtti fázisban volt a termék, így a csomagolást és az egyéb kiegészítőket nem vittem magammal, csak a bojlira koncentráltam. Két fajtát vittem magammal, a Non-Stop-ot, és az Indicator-t. A peca egy lehűlő időszakban, október végére esett, és ez volt az évadzáró pecám is egyben. Ilyenkor már kicsit elengedem magamat, nem feszülök rá a reprezentációs anyagok alapfotóinak elkészítésére, inkább a pecáé, és a pihenésé a főszerep. Társat se vittem magammal, inkább a párommal és a kutyájával töltöttem ezt a pecatúrát. A peca kihívását nem a tó jellegzetessége adta, hanem a halállománya. Elsőre butaságnak tűnhet, de ha tovább gondoljuk a dolgot, egyáltalán nem az. Nagyon sok (túl sok) horgásztól hallottam már, hogy „csak olyan horgásztóra megyek ahol csak nagyok élnek” vagy „ahol sok a nagy” és nem csak az szomorít el ebben, hogy ennyire elcsúszott az értékrend, hanem hogy nem is hajlandó az ilyen horgász tenni azért, hogy a horgászata méltó legyen az elképzelt önképéhez. Mert ugye van több száz ezres felszerelés, amiért elviekben megszenvedett a munkahelyén, vagy a vállalkozásában, de a vízparton a kedvenc sportjában nem igazán akar megfeszülni, felkészülni, illetve strapálnia magát hogy a zsákmánya egy „értékes” hal legyen. Na de mi az érték? Sokaknak a vadvízben kifogott ponty, van, akiknek egy költséges versenyen elért eredmény, és van, akiknek a kitartás, és a saját elképzelés alapján kifogott hal, az adott körülményekhez képest. Én a legutóbbihoz tartozom, tehát a körülmény az az, hogy egy olyan tóban horgásztam, ahol jó a halállomány, de a darabosabb pontyok kifogásához azért nem elég behúzni a bója mellé a szereléket.

Az önkifejezés egyik formája

Kora reggel megérkeztünk a lefoglalt állásunkra, és a rutin műveletek után már a radaromat néztem egy kedvező meder rajzolatért. Szerencsémre találtam is egy 20 cm-es törést, ami annyira nem nagy, de egy unalmas mederrel ellátott tavon ez is nagy reményeket ébreszt a horgászban. Gyorsan elhelyeztem az egyik bójámat a legmélyebb részhez, a másikat meg a töréspont végéhez, és ezt a terület kezdtem el horgászni. Elkészítettem az etetésemet, ami egész, illetve félbe tört bojliból állt, tehát vegyesen indítottam az indicator-t, és a non-stop-ot. A csalizott bojli mellé pva hálóba tett bojlit tettem a koncentráltság miatt, mivel az első próbálkozásom alapja az volt, hogy kevés etetés mellé koncentráltan a horoghoz még pva csomag kiegészítését alkalmaztam. Kimért mozdulatokkal elhelyeztem a végszerelékeimet a kiszemelt területen. Kikapcsolódásként a természetet fotózgattam, szeretek fotózni… Szerintem a fotózás az olyan, mint egy hangszeren játszani, tehát az önkifejezés egyik formája, mikor az egyén a saját perspektíváját tudja megmutatni vizuálisan. Sajnos ez a „művészet” eléggé ledegradált, épp úgy, mint egy hangszeren játszani pedig mindkettő szakértelmet, és hozzá értést igényel. Az első napon pár apróbb testű halat sikerült fognom, őszinte leszek, nem jegyeztem pontosan, hogy az Indicator, vagy a Non-Stop volt az eredményesebb, egy biztos mindkét csalira volt kapás. A csali sikeressége nem lepett meg, jól tudtam, és tudom miből áll, ezért én már akkor azon gondolkoztam, hogy megvan a jövő évi fix csalim.

FullContact

egy nagyobb vödröt, konkrétan a Big Carp-os feketét. Félre ne értsétek, ez nem a reklám helye, csak méretéből adódóan tényleg a legalkalmasabb vödröm volt, mivel nagyobb mennyiségű bojlit készültem bejuttatni. Nem finomkodtam, legalább 4 kiló bojlit készítettem elő, és nem is feleztem el azokak. Én ezt úgy nevezem magamnak, hogy „fullcontact” Kiegészítésként semmit sem használtam, csak a natúr CSL DOUBLE MAGNET LIQUID BOOSTER-t.
Másnap korán keltem, a felkelő napot akartam fotózni, a csalikat már jóval a köd felszállta után frissítettem. Gyors átgondolás után arra jutottam, hogy nem eredményes az etetési technikám. Fogtam halat, de szelektálni nem tudtam hiába a koncentrált etetés, úgy éreztem, hogy azt a kevés csalit felszippantják az arányaiban több apróbb testű pontyok, mielőtt a darabosabbak megindulnának. Ezért összeráncoltam a homlokom, elővettem kedvenc bojlitartó táskáimat, és

újragondolva

Bementem a bójáim mellé kb 5 méterre, és a kis lapátommal határozott mozdulattal az ég felé hajítva szőnyegesen szórtam be az underground zászlóshajóit. Próbáltam a bójáim köré súlyozni az etetés mennyiségét, de ezt minél nagyobb sugárban kiviteleztem. Beszórtam az összes csalit, és a behúzás után vártam a „nagy újragondolásom” eredményét. Minden túlzás nélkül, körülbelül 30 perc elteltével a kapásjelző tette a dolgát, de a jelentkező a szokásos méret volt, ami nem volt baj, csak olyan volt, mintha nem gondoltam volna újra semmit sem. Nem adtam fel, és az előzőleg begyakorolt habitussal ismét bejutattam kb két kiló bojlit a behúzással egybekötve. Egy másfél óra után a másik botomon kapást jelzett a jelző. Megemeltem a botom, és mikor megfeszült a damil, éreztem, hogy a hal komótosan elindul balra, tudtam, hogy ez már nem a „megszokott” alany lesz. Gondos fárasztás után sikeresen megszákoltam a halat, és egy gyors fotó erejéig a kezemben tartottam. Nagyon jó kondícióban volt a ponty, és ezt a fogást az indicator eredményezte. Lefertőtlenítettem a barátomat, és búcsút intettünk egymásnak. Azt gondoltam magamban, hogy „már megérte” a dolog, de azt nem gondoltam, hogy ennyire… A behúzás után nem kellett sokat várnom a jelzőm hangjára, a középső botom végén ponty jelentkezett. Megemeltem a felszerelésem, és ismét a szokásos komótos mozdulatokat éreztem. Megizzadt a tenyerem, mert ha sikertelen lesz a fárasztásom, akkor nem csak egy nagy halat veszítek el, hanem egy sikeresnek mondható szériát is.

Széria

vannak a nagytestű halak az etetésemen, ezért ráetettem még 2 kiló bojlit. Ne legyenek ábrándjaink, két három 12 kilós hal simán megeszik egy kiló bojlit. Ismét az indicator volt a sikeres, már azon voltam, hogy a non-stop csalim fel sem teszem, de azért vannak kötelességeim, a 3 botból az egyiknél meghagytam az esélyt a sikerre.
Szerencsémre nem így történt, sikeresen szákoltam a párom segítségével, mert-hát bőven elkélt az apró termetének az ereje is, mivel ismét egy nagyméretű pontyot sikerült szákolnom, ami nagyobb volt, mint az előző. Mint a mesében… Ismételten megejtettük a közös fotót, és már a csónakban ültem a szerelékem behúzása céljából, a szériát nem akartam elszalasztani, pontosan tudtam, hogy ott

Big Bang

Behúzás után elővettem a gépemet, és az elkészült fotókat tallóztam mikor a jelzőm jelezte az akciót, és a felszerelésem megemelésével már tudtam, hogy most nem a nagyobb testvér van a horog végén. A non-stop csali volt a nyerő, így elmondhattam, hogy mindkét csali működött, de mivel volt kapás az eddig alvó csalin, ismét ezt a típust fűztem az előkémre. Behúzás, és az utolsó 2 kiló bojlim felét beszórtam a szokásos szőnyeges módszerrel. Nem tudom megmondani mennyi idő telt el, de nem sok, mikor elsült a non-stop. Megragadtam a fekete pálcámat, és nagy örömömre ismét a komótos oldalazó mozdulatot tapasztaltam. Ránéztem a páromra, elmosolyodtam és ő megkérdezte „nagy lesz?”. Hát nagy lett, a túra halát sikerült megszákolnom, ami egyben a rekordom megdöntése volt, igaz 50 dekával, de nem is ez volt a lényeg. Csodaszép tükrös hal volt, és a sorozatlövés csak úgy füstölt a nikonból, de ez sem tartott sokáig, igyekszem a lehető legrövidebb ideig kint tartani a halakat a bölcsőben. Megjegyezném, hogy egyik hal szája sem vérzett, és nem lehetett volna megmondani a horog eltávolítása után hogy hol volt a horog. Ez a szakáll nélküli vastaghúsú horognak
köszönhető, ismételten ajánlom mindenkinek. Mivel csalim alig volt, és a túrám vége is közeledett, szépen elporcióztam az aktuális időszakra a csalit. Idő közben a testvérem és családja kilátogattak hozzánk, a legifjabb jövevénnyel (és egyben keresztfiammal), nagyon jó érzés volt együtt lenni a szeretteimmel, egy ilyen kellemes bojlis túrán.

Téli álom

pontyot, aztán elégedetten pakoltunk össze a felszereléseimet, a téli álom előtti felkészítésig. Ez volt az évadzáró horgászatom, ami egy könnyed túrának tervezett, ám mégis tartalmasra sikeredett élmény lett. Az underground minden őszinteséggel mondhatom, hogy sikeres, és működő csali lesz, legalábbis az indicator, és a Non-Stop biztos. Bízom benne, hogy hasonló kellemes és tartalmas túrákat élhettek át az új termékekkel. Sok sikert kívánok.
Az etetés visszaeséséből kifolyólag a kapásaim számai lecsökkentek, és a méretek is, de nem is erre koncentráltam, büszkén tallózgattam bátyámnak a friss képeimet. A nap vége felé elköszöntek, mi meg ismét kettesben maradtunk párommal, és egy forró itallal üldögélve vártuk a másnapot. Éjszaka egyáltalán nem voltak még mozdítások sem, ennek Bogi külön örült, utálja az éjszakai műszakot. Az utolsó nap még fogtam egy közepes
Vissza
1/11
2/11
3/11
4/11
5/11
6/11
7/11
8/11
9/11
10/11
11/11
Hírlevél

Ingyenes horgász tippek és trükkökért iratkozz fel most, hogy mindig naprakész legyél...