Merenye.. és Én...

2014. Augusztus 23.
<< Vissza a témákhoz

A Merenyei víztározó kedvenc helyeim közé tartozik. Nagy vízfelület , kiváló halállomány, és nomád környezet.

Idén nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy hónapon belül két hetet horgásztam a nagy pontyairól híres Merenyei tározón. Az első hetet állandó társammal Bólya Zolival töltöttem el, és azt gondolom, hogy nagyon sikeres hetet zártunk. Erről a hétről Zoli tollából olvashattok, a második héten egy régi horgásztársammal Köpf Lacival vágtunk neki a pecának. Nem szeretnék senkit untatni a „behúztunk, elhúzta, szákoltunk, visszaengedtük” írással, inkább vegyük sorra a csaliktól a helykeresésen át a végszerelékek működéséig azokat a gyakorlati dolgokat, amik segítségünkre voltak e két eredményes hét alatt! Csalijainkat már sok éve magunknak készítjük. Mivel a Big Carp Baits minden összetevőre kínál alternatívát, rengeteg időt, utánajárást megspórol nekünk. Hol vannak már a régi idők, amikor egy pár kiló minőségi lisztért több száz kilométert autóztunk. A bojlikat kizárólag 24mm-es méretben készítjük el, mely minden szempontból előnyös. Ha finnyásan esznek, faraghatjuk, magában is nagy szelektív hatása van, sokáig ellenáll a fehérhalak támadásának, egy húszas pop-upaltökéletes kiegyensúlyozott csalit kapunk. Nem utolsó sorban, duplán kínálva igazi nagy ponty váró „csomagot” kapunk.

Az első túrán használt ízeket használtuk fűszer, full máj-rák, tigrismogyoró-csoki ízekben. Az etetésre kizárólag előkezelt golyókat használunk. A bojlikat meglocsoljuk a fajtájához illő liquidel, májport, fűszeres mixet vagy tigris őrleményt szórunk rá, én sosem hagyom ki a vörös hallisztet mely ellenállhatatlana teszi. Az egészet jól összerázzuk, 1-2 órára félre tesszük. Ez idő alatt egy tartalmas kéreg képződik a bojlikon, de vigyázzunk, ahol sok a fehérhal, ott sok bosszúságot tud nekünk okozni, ha egyszerre nagyobb mennyiséget etetünk a paníros bojlikból. Természetesen itt magok, oldódó bojlik, gyors oldódású pelletek használata szóba sem jöhet a rengeteg 2-5 kilós ponty miatt. A legnagyobb fejtörést az okozza, hogyan tartsuk távol őket az etetésünkről.
 

Ha már az etetés szót használtam, akkor gyorsan hozzáfűzöm, hogy aki Merenyén nagyobb mennyiségű etetést készít magának már a túra elején, kudarcra ítélte azt! A kisebb egyedsúlyú halak óriási csapatokban járják a tározót, és jaj, annak a pecásnak aki óriás pontyok miatt utazik baranyába, és nagyobb etetés miatt napokra „beáll elé” a csapat. Itt gyakorlatilag kereső horgászatot kell folytatni. Két trükk vezethet sikerre. Vagy csinálunk egy nagyobb etetést, ezzel elvonva a kisebbek figyelmét és innen 20-30 méterre egy szem csalival próbáljuk a nagyobb, óvatosabb egyedeket becsapni, vagy keresgéljük a kóborló nagyokat. Ebben a két hétben nekünk ez bizonyult sikeresnek. Legfontosabb teendőnk azon helyek megkeresése, ahol a nagyobb példányok táplálkoznak. A tározó közepén húzódik egy kemény márgás rész, ez minden állásról elérhető 180-250 méter között. Sokan nyerő helynek vélik, bár szerintem a túlzott táplálékhiány miatt csak elvétve fogunk róla jó halat. Érdekesnek ígérkeznek inkább azon részek, ahol a mély, néhol ötven centis iszap a friss fátyolos iszappal találkozik, ezek a részek tele vannak élő táplálékkal, csigák, apró rákok, bolhák nyújtanak élelmet a halak számára. Ha ez a 8-15 centi vastag rész megvan és egy „szagminta” igazolja, hogy nem büdös, gázos iszapról van szó, akkor helyben vagyunk. 
A bóják itt csak támpontot jelentenek. Mi két bóját helyeztünk el 180-230 méter távolságra és egymástól 60 méterre átlósan. Ez volt a mi „tuti szektorunk”. Érdekes megfigyelés, hogy kétszer ugyanonnan nem fogtunk halat, ez is azt bizonyítja, hogy már kifürdött helyeket nem szívesen látogatják. Néha elég volt két méterrel arrébb rakni a szereléket és fél órán belül kapás jelentkezett. Ez a módszer ilyen távolságra nem kíméli sem az akkumulátorokat, sem a horgász állóképességét, de a kapásért meg kell dolgozni. A pár szemes etetési taktikán egyszer változtattunk, amikor a hét közepén egy markáns hidegfrontot jelentettek sok esővel. Ezért a tó elején lévő zsilipet a vízszinten tartása miatt megnyitották. Várható volt, hogy a felső sekély vízen tartózkodó halak nagy számban elvonulnak a mélyebb részek felé. Ekkor a két bójánkat kb. 80 méter hosszban, keresztben, óvatosan csak úgy „pötyögve” megszórtuk, hogy az átvonuló halak kis időre megálljanak előttünk. Ez kivallóan sikerült, mivel kb. 20 órán keresztül, megállás nélkül vízen voltunk. Sajnos ebben a két napban a szelektálás nem működött, mivel a front hatása miatt a halak mindent felfaltak, amit találtak. Kellet még 24 óra, mire megint számíthattunk a magányos nagytestűek kapásaira.
Tehát a tuti taktika meg volt, a csalikat imádták, a nyerő pálya kijelölve, most térjünk át a nagy távolságba való horgászat nehézségeire, a végszerelékek kiválasztására, összeállítására. Ez lesz a következő írásom témája.

 

 

 

Hírlevél

Ingyenes horgász tippek és trükkökért iratkozz fel most, hogy mindig naprakész legyél...